Tavaly nem is mutattam a ruhákat, amiket varrtam. Egész jól sikerültek, hordhatóak lettek. Továbbra is a kedvenc anyagomat, a flokont használom varráshoz. Hasonló ruhákat és szoknyákat szeretnék idén is varrni. Az más kérdés, hogy milyen tramplin tudok állni, nem csoda, hogy utálom, ha fotóznak.
Anyukám 1975-ben járt Amerikában a nagybátyjánál, jó egy hónapot ott töltött. És hozott haza néhány horgolós magazint, ami 2004-ig a pesti lakásban kallódott. Imádtuk lapozgatni nővéremmel, és abban voltak ilyen klasszikus nagyinégyzetes horgolt felsők, mellények, takarók, párnahuzatok, mindenféle. Aztán 2004-ben, a lakás felújításakor ezek eltűntek. Nem tudom, hova lettek. Szerintem nővérem rakta el őket, bár ő nem tud horgolni. Én időközben megtanultam. És készítettem egy ilyen retro mellénykét. Na hát ez is egy jó hosszú, nehéz projekt volt. Először ugye meg kellett horgolni a négyzeteket, amiket menet közben kellett volna összehorgolni, én ehelyett a végén "varrtam" össze, így lett egymillió szálvég, amit el kellett tisztáznom. Amikor tavaly nyáron elkészült a mellény, még a tisztázás előtt, igazából nem is tetszett, elraktam. Most újra elővettem, forgattam, nézegettem, és végül befejeztem. Kapott rojtokat is, bár azokkal nem vagyok teljesen megelégedve, szerintem kerese...
Nem is tudom, mikor tartott utoljára ilyen sokáig meghorgolni valamit. Hónapokig készült ez a felső. Ráadásul egy nagyikardigánt le kellett hozzá fejtenem, mert volt ugyan a rózsaszín fonalból, de semmire nem volt elég. A kardigánt meg nem hordtam, mert nem tetszett. De a lefejtés se volt egyszerű, mert olyan jól eltisztáztam a szálvégeket, hogy nem találtam. Persze az elején azt se tudtam, hogy pulóver vagy kardigán legyen. Végül a pulóver mellett döntöttem. De az ujjakra már nem maradt elég fonal. Se hosszúujjú, se 3/4-esre nem lett volna elég, így lett rövidujjú. Aztán hol horgoltam, hol nem. Nagyon nem volt hozzá kedvem. De csak sikerült befejezni. A végeredmény nekem tetszik. Remélem, többet fogom hordani, mint a kardigánt.
Megjegyzések