Cinka's Jewels

 Anyukám 1975-ben járt Amerikában a nagybátyjánál, jó egy hónapot ott töltött. És hozott haza néhány horgolós magazint, ami 2004-ig a pesti lakásban kallódott. Imádtuk lapozgatni nővéremmel, és abban voltak ilyen klasszikus nagyinégyzetes horgolt felsők, mellények, takarók, párnahuzatok, mindenféle. Aztán 2004-ben, a lakás felújításakor ezek eltűntek. Nem tudom, hova lettek. Szerintem nővérem rakta el őket, bár ő nem tud horgolni. Én időközben megtanultam. És készítettem egy ilyen retro mellénykét. Na hát ez is egy jó hosszú, nehéz projekt volt. Először ugye meg kellett horgolni a négyzeteket, amiket menet közben kellett volna összehorgolni, én ehelyett a végén "varrtam" össze, így lett egymillió szálvég, amit el kellett tisztáznom. Amikor tavaly nyáron elkészült a mellény, még a tisztázás előtt, igazából nem is tetszett, elraktam. Most újra elővettem, forgattam, nézegettem, és végül befejeztem. Kapott rojtokat is, bár azokkal nem vagyok teljesen megelégedve, szerintem kerese...

 

 Nem is tudom, mikor tartott utoljára ilyen sokáig meghorgolni valamit. Hónapokig készült ez a felső. Ráadásul egy nagyikardigánt le kellett hozzá fejtenem, mert volt ugyan a rózsaszín fonalból, de semmire nem volt elég. A kardigánt meg nem hordtam, mert nem tetszett. De a lefejtés se volt egyszerű, mert olyan jól eltisztáztam a szálvégeket, hogy nem találtam. Persze az elején azt se tudtam, hogy pulóver vagy kardigán legyen. Végül a pulóver mellett döntöttem. De az ujjakra már nem maradt elég fonal. Se hosszúujjú, se 3/4-esre nem lett volna elég, így lett rövidujjú. Aztán hol horgoltam, hol nem. Nagyon nem volt hozzá kedvem. De csak sikerült befejezni. A végeredmény nekem tetszik. Remélem, többet fogom hordani, mint a kardigánt.

Megint kicsit háttérbe szorult a gyöngyözés/gyöngyfűzés. Ezeket még a decemberi-januári időszakban csináltam. A virág egy lótusz lenne. Legközelebb egy Frida Kahlo-fülbevalót szeretnék fűzni. Van is hozzá gyöngyöm a megfelelő színekből.  

 Imádom az állatos kis figurákat. Leginkább porcelánból, de még a mázas kerámia is szóba jöhet. Sajnos nincs kemencém és egyéb hozzávalóim, így marad a süthető gyurma. Vettem egy csomaggal, hogy akkor én most cuki állatokat fogok készíteni. Nem tudom, hogy ezt hogy gondoltam. A gyurmázás-szobrászkodás nem az én műfajom. Nem áll rá a kezem. Ezt a rókát egy jó darabig formázgattam, már túlmelegedett a kezemben a gyurma, az agyvérzés is megkörnyékezett, és végül ezt sikerült kihoznom belőle. Nem vagyok tőle elájulva, de azért cuki. De ezt a hobbit inkább meghagyom másoknak. 

  Ezek a képek az utolsók, amiket feltöltöttem az instragram-oldalamra. Amit a tegnapi nappal lezártam, nem fogom többet használni. Nekem ne egy algoritmus mondja meg, hogy mit nézegessek vagy éppen engem ki láthat, kinek dobja fel a képeimet. 2025 a nagy hátraarc éve lesz a social mediától. Úgyhogy emberek, legyetek kedvesek blogot írni, mert egyrészt az jó móka, másrészt legyen mit olvasnom.